Vaszary Kolos Ferenc (Keszthely, 1832. február 12. – Balatonfüred, 1915. szeptember 3.)
bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek, történész, az MTA igazgató tagja (1894). Címtemploma Szent
Szilveszter és Márton bazilikája (Santi Silvestro e Martino ai Monti).
Iparos szülők gyermekeként középiskoláit Keszthelyen, a
teológiát 1847. szeptember 15-től, miután belépett a Szent Benedek-rendbe,
Pannonhalmán végezte. Pápán a bencés főgimnáziumba járt. 1854 és 1856 között tanár volt a komáromi bencés főgimnáziumban. 1855.
május 26-án szentelték pappá. 1856 és 1861 között Pápán,
1861 és 1869 között Esztergomban tanított. 1869-től a győri gimnázium
igazgatója és a rendház főnöke volt. Az ő idején (1869 – 1885) épült a győri
főgimnáziumi épület. 1885. április 28-án pannonhalmi főapáttá választották meg
rendtársai. Ő alatta egyesítették a zalavári apátságot a pannonhalmi
főapátsággal. Nagy gondot fordított a közép- és népiskolai tanügy
fejlesztésére. Szentivánon és Zalaapátiban új leányiskolákat létesített és
vezetésüket az irgalmas nővérekre bízta. Alatta létesült Kiscellben is új
leányiskola. Varsányban és Tömördön is új iskolákat emelt. Stílszerűen
megújíttatta a régi apátsági templomot Tihanyban; restauráltatta a tenyői,
péterdi, ravazdi, bársonyosi, szentiváni templomokat, Radán pedig új templomot
építtetett. A rend tulajdonában levő balatonfüredi fürdőt, amely kedvelt
nyaralóhelye volt, nagy költséggel újból berendezte és a közönség kényelmére
való tekintettel gazdagon felszerelte; azon kívül a rend birtokain igen sok és
a gazdálkodás követelményeinek megfelelő épületet emeltetett.
1891. október 27-től esztergomi érsek és hercegprímás volt.
1892. június 8-án a koronázási jubileum alkalmával fényes egyházi beszédet
mondott, mely általános feltűnést keltett. Számos egyházi intézményt
létesített. Budapesten érseki helynökséget (Cselka Nándor püspökkel élén) és szentszéket állított fel. 1892. február 7-én szentelték
püspökké, nemsokára 1893. január 16-tól bíboros lett. 1893. április 10-én
életveszélyben forgott egy merénylet folytán, amelyből Kohl Medárd dr. titkár saját életének kockáztatásával megmentette. 1893. májusában nagyobb
zarándoklatot vezetett Rómába. Nevéhez fűződik a katolikus politikai
szervezetek kiépítése. 1894-ben a budapesti katolikus nagygyűlést nyitotta meg.
Ugyanebben az évben fogadta és üdvözölte Balassagyarmaton a
királyt. Az egyházpolitikai harcok idején a konzervatív ellenzék vezére,
nevéhez fűződik a katolikus politikai szervezetek kiépítése. 1894-től a Magyar Tudományos
Akadémia igazgatósági tagja.
1895-ben
tett 50 ezer koronás felajánlásával lehetővé tette egy új közkórház alapítását Esztergomban (ma Vaszary Kolos
Kórház). Lemondott az esztergomi dunai hídvámról s így lehetővé
tette a vashíd építését. 1895. szeptember 28-án ő
szentelte a Mária Valéria
hidat. 1896-ban ő adományozta a Szent Péter és
Szent Pál plébániatemplomnak a Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló
főoltárképet, Vaszary János művét. 1896. május 3-án a millenniumi ünnepségek alkalmából a hálaadó isteni
tiszteleten beszédet mondott a királyhoz, a királynéhoz és a nemzethez,
ugyanekkor királyi elismerésben részesült. Mint esztergomi érsek sokat tett már
eddig is egyházmegyéje tanügyének fejlesztése körül: a főtanfelügyelői hivatalt
újjászervezte, Esztergomban kisdedóvónő-képző intézetet alapított, rendezte és
emelte az érseki tanítóképző-intézeti tanárok fizetését stb. A katolikus
tanítók árva- és menedékházára 10 000 forintos, szülővárosa, Keszthely
szegényei számára 100.000 koronás, a keszthelyi főgimnáziumi tanulók részére
pedig 50 000 koronás alapítványt tett.
1912. december 31-én
lemondott esztergomi érseki méltóságáról; ezt követően balatonfüredi
nyaralójában főként történeti tanulmányaival foglalkozott. Miután Vaszary
bíboros-hercegprímás lemondott, 1913-ban X Pius pápa Csernoch János kalocsai érseket nevezte ki esztergomi érsekké.
(részlet a Wikipediáról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vaszary_Kolos)